Kérlek, amennyiben valamelyik munkám elolvasása/megnézése után, felvetődik benned valamilyen gondolat, kritika vagy vélemény, írd meg nekem! Nem csak nagy örömet okozol nekem vele, hanem tanulhatok is belőle. :)
Az oldalon található írások, fotók és grafikai munkák - kivétel az, amelyiknél forrás van megnevezve - mind saját készítésűek és ebből adódóan az én tulajdonomat képezik. (c) 2006 - 2011 - Andzse - andzse.gp Amennyiben meglátom más oldalon a munkámat, vagy annak másolatát,
az engedélyem nélkül feltüntve, webmesterhez fordulok.
... mint a sebzett galamb, melynek fájdalomsikolyában is szeretet búg.
Búbánatfalva, Sírógörcs utca 8,(
Az öreg Sir Dekönnyesincs rezidenciája, ahol egyedül élne, már ha öreg komornyikja nem élne.
*Zok-zok*
- Uram, kérem, valaki zokog az ajtóban.
- Magam is hallom, Régkomor, nem a fülem rossz, hanem a könnycsatornám! ... No de ki lehet az?
- Ötletem sincs, Sir.
- Adakoztunk ma már könnyel az árváknak?
- Igen, Sir, egy keveset.
- Megjöttek-e már a frissen bélelt párnáim?
- Igen, Sir, még kora délután. A bú minősége kifogástalan volt.
- Hát a meghívó megérkezett-e már?
- Még reggel befutott vele Sir Denincsmiért küldönce, kérem.
- Hm... Milyen kiállítás is lesz ez, Régkomor?
- A legfiatalabb depresszionista festőé, Sir.
- Dícsérték-e ezt a bújafit?
- Nem kissebb jelzőkkel, mint a gyászos és keserves, uram.
- Az igen imponáló, öreg barátom, igen imponáló. Talán veszek is egy festményt ide a kandalló fölé. Úgyis nemrég nyertem egy kis gondterhet kártyán. Igen... ide a kandalló fölé egy szép kép jól jönne, igen jól...
- Uram, kérem, még mindig zokognak az ajtóban.
- Akkor menjen, nézze meg ki az.
- Igenis, uram.
...
- Kérem, uram, pár suhanc sír csak örömében. Engedelmével rájukcsapnám az ajtót.
- Nagyon helyes, Régkomor, nagy helyes, csapjad csak. Ezek a mai fiatalok egészen érthetetlenek.
Neveztem a lányokhoz versengeni, igazán jó kis pályázatnak ígérkezik. Aki szeretné még megmérettni magát, hajrá-hajrá, hátha egy csapatba kerülünk és erősítjük egymást. Muhahhaaa.
Egyébként az artfusion (volt cubbyhole) nagyon jó kis oldal, kedves szerkesztőkkel, véleményre váró írásokkal. Látogassátok serényen :)
avagy "szenvedés nékül nincs győzelem - illetve ruha"
Szinte még magam sem hiszem el, de bizony, itt ülök vasárnap fél kettőkör, a tejeskávémat iszogatva és a szekrényemben ott virít a szalagavatós-vacsorára vett ruha. Bár nem mondom, hogy nem szenvedtem meg érte tegnap. Bár visszagondolva, nem is volt annyira gyászos.
Tegnap reggel átzötykölődtünk a családdal Békéscsabára, a "család" alatt pedig az öcséimet is érteni kell. Képzelhetitek mennyire élvezték a ruhapróbálgatásaimat. Ahonnan lehetett, iszkoltak.
Célirányosan mentünk vásárolni a Centerbe, először valami jó kis "legyen magas, de még tudjak benne járni" tűsarkút, amire rá is leltem elég hamar. Bár a járást részt még nem árt gyakorolni. (Mégis ki találta ki, hogy a sportcsarnokba a szalagavatóra színpadot építsenek LÉPCSŐKKEL? Életveszélyes, magassarkú-ellenes lépcsőkkel.) Úgy fogok kapaszkodni a szalagtűző páromba, felfelé menet, mintha az életem múlna rajta. Majd úgy kell spajszerral lefeszegtni a kezeimet róla.
Ezután a gyors siker után még megleptem magam egy kardigánnal a C&A-ból, mert kék és fehér és apró-rózsás. (értsd: - De hát anya, ez a kardigán LÉTSZÜKSÉGLET!)
És ezután jótt az igazi tortúra.
Bementünk az első boltba, amiben úgy tűnt, találhatunk koktélruhát. Az eladónőnek már az első két percben sikerült az agyi és idegi összeomlás szélére sodornia. Nem elég, hogy ott állt a sarkunkban, amíg nézegettük a ruhákat a vállfán, de még kommentálta is a megjegyzéseimet. Lásd a kedvenc példáimat:
Én, anyának: - Ez túl sötét, nem szeretnék feketét.
Eladó - Hát a fekete, az fekete!
(Nem mondod?! Ha nem világosítassz fel, ma is hülye lennék.)
Ezt a megállapítását aztán még egyszer ellőte, mikor mégis felpróbáltam egy fekete ruhát és magamon is megállapítottam, hogy fekete ruhám tuti nem lesz.
Próbálás közben az egyik ruhában, MÉG MINDIG anyához beszélve. Háttérinfó: A ruha három színből állt, és a világos pont a seggem közepénél váltott sötétre, amitől az ülepem TANKI méreteket öltött. Persze, ez csak érzéki csalódás volt. Igen, csakis az lehetett.
Én: - Hát, nemtudom, ez rajtam pont rossz helyen vált színt a varrásban.
Eladó: - Hát pedig az az egyik legjobb ruhám, még senki nem mondott rá ilyet! (enyhe felháborodással)
(Grrr - halk, felbőszült bika fújtatás a la Andzse)
És MINDIG volt valami válasza arra, ha nemtetszésemet fejeztem ki egy-egy felpróbált ruháról. A vége fele már muszáj volt a tudtára hoznom egy nagyon igaz közhelyet, miszerint ízlések és pofonok. Még ha illetlenül méltattam volna a ruhákat, vagy "leszaroztam" volna őket, oké, szólogasson vissza, de egyrészt végig anyához beszéltem, másrészt teljesen korrekt magánvélemények voltak.
Gyorsan takarodó is volt ebből a boltból, már anyán is láttam, hogy a bájmosoly mögött ketyeg a robbanóbomba.
Ja és azt még hozzátenném, hogy mindkét ruha amit próbáltam 18 és 19 ezer volt. (Hahahaaa, még nem sikerült megnyerni a lottó ötöst.)
Bementünk még jópár boltba, de ahol ténylegesen próbáltam, ott rögtön hármat is. Két ruhát ugyanabban a fazonban, csak az egyik világosbarna volt a másik pedig lila. Olyan balerinásak voltak, felül teljesen simulósak (csak éppen jó push-uposak, és úgy néztem ki mint Pamela Anderson), alul pedig ugye ilyen szélesebb szoknya volt. Nemtudom, én úgy éreztem magam mint valami kombinéban - (Kombinééé, kombinééé, csipkés kombinééé).
De alapvetően nem néztek ki rosszul, szóval úgy voltunk vele, hogy ha nem találunk mást, visszajövünk a liláért.
A harmadik előjött a partravetett bálna effektus, szóval azt inkább gyorsan le is vettem. (Csak érzési csalódás, csak érzéki csalódás...)
Megint pár bolt amiben csak nézelődtem és nem próbáltam... és utána... wáháhááá. Jött a Mayo Chix. Ahova igazából sosem mentem volna be ilyen ruháért, meg másért sem, csak leárazásokkor, mert szerintem kicsit drága akciók nélkül.
És itt volt Ő. A ruha. Ott lógott a többi között elbújva, barnán és csipkésen és aaaahhh. Maga az élvezet volt bevinni a próbafülkébe.
Felvenni már nem volt akkora sétagalopp. Hát még levenni. Azta.
Felül jó feszülős - maradjunk annyiban, hogy sóhajtozni nem fogok benne, nehogy lerepedjen rólam -, pántnélküli, alul pedig amolyan szépen leomló szoknyás, térd fölé érő, és lépcsőzetesen csipkés. Kicsit durvának hangozgat, de egyébként elég visszafogott és elegáns. Leírni nem tudom olyan szépen, mint amennyire tetszik, de csinálni fogok képet, és reprezenetálom. (Kórus elhaló sikolya: Neeeeee! Andzse ördögi kacaja: Deeeee! Wahahaaaa)
Szóval megvettük. És mivel 40%-os akció volt, ezért tízezer helyett került hatba. Hatezerből megúsztam a ruhavásárlást. El sem hiszem!
Na jó, azért ez nem egészen igaz, mert vettünk hozzá egy bolerót az orsay-ben (ahol szintén akció volt és ötezer helyett került kettőbe).
És ennyi. Ennyi volt a nagy ruha-vásárlós kaland. Elfáradtam mint a fene és lejártam a lábam, de megérte....
mert cudacép hejcegnő lehetek a szalagavatón. Wíííí. - Nem. Úristen. Nem.
Ím, visszakerült egy régebbi design, mivel az előzőt untam, viszont újat csinálni pedig sem kedvem, sem időm nem volt. Ezzel együtt átnyálaztam a régebbi kinézeteket és úgy döntöttem, hogy többet is vissza fogok tenni, mert olyan sok volt, amiket imádtam. :)
Ma csak ez a nyúlfarok, hogy azért mégsem hagyjam magyarázat nélkül a dolgot, és még benyomok ide egy Birdy számot, ami, mióta megjelent az egyik legnagyobb kedvencem (- a Skinny Love és a People Help the People mellett). És nem mellesleg, nekem erről a designról ez a szám jut eszembe.
No, azért írok egy kicsit a mindennapjaimról is, ne csak mindig fotókkal és kedves kis fogyatékosságaimmal (lásd rajzolás) legyen tele a blog. Bár lehet, hogy ez sem sokkal jobb. :D
Nos, félév van, ami ugyebár az utolsó félévem a gimiben és abból a szempontból elég meghatározó, hogy nem ajánlatos nagyon elcseszni, mert nehéz kijavítani év végére.
Az a durva, hogy az elmúlt 5 évben, mióta a gimibe járok, ez volt az első olyan félévem, amit nem előzött meg részemről hatalmas teljesítési vágy. Mióta elhatároztam magam az állatorvosi célok mellőzése melett, és mondhatni zoológusi pályára álltam (ha-ha-ha, micsoda szófordulat, ezt nevezem), szóval azóta (szinte) teljes lelki nyugalommal viselem az iskolát. Ami egyébként szerintem abszolút jót tesz nekem. Kicsit fura, de jó érzés ez a görcsölésmentes félév.
Ez a lazaság azért nem ment a jegyeim rovására, sőt. A továbbvitt jegyek közül eddig a magyar-irodalom 5, töri 5, matek 4, angol 4, és biosz 4. A matekra nagyon büszke vagyok, mivel tavaly előtt kettes voltam, tavaly pedig hármas, szóval arra ráfeküdtem rendesen, de megérte. Egyébként a matek érettségim fog beleszámítani a felvételi pontokba a biosz mellett. *kínos nevetés. nagyon kínos*. A bioszt pedig feltett szándékom feltornászni ötösre, mert hát milyen már hogy négyest viszek tovább biosz szakra. Nanemár.
Aztán itt van nemsokára a szalagavató (február 4), pénteken megkaptuk a kosztümünket és a blúzunkat, és azt kell mondjam nagyon durván festek benne. Vagy legalábbis én nagyon furának látom magam. Bár nyilván azért is lehet így, mert még sosem volt rajtam kosztüm, és kicsit olyan felnőttes jelentéssel bír számomra. Mintha valami állásinterjúra mennék benne. Viszont előnye, hogy - látszólagosan - legalább harminccal megnövekszik az IQ-m ha rajtam van, ami érettséginél nem lesz hátrány. Wáháháá.
A szalagavatós osztályprodukciót nagy kínszenvedések után végül múlt héten kezdtük el begyakorolni tánctanárral (ne is kérdezzétek hogy jutottunk idáig, csúnya és feltettébb bosszantó történet a 19 éves emberek gyermekkori szinten megrekedt csökönyösségéről, utálkozásáról és fennhordott orráról). Az ötlet ebből a videóból jött
és lényegében egészen hasonló is lesz, csak persze nem ilyen profi táncos szinten, hanem amolyan "földi halandók, abból sem a túl táncos fajta, megpróbál értelmesen mozogni a zenére" féle, de szerintem egészen jó lesz, tudunk mi együtt dolgozni, ha akarunk és ha van aki irányítson minket (-aki lehetőleg egy felnőtt.)
Most pénteken megyünk majd anyával szalagavtós vacsorára valami koktélruhát venni nekem, amit eléggé vegyes érzésekkel várok, remélem sikerül találni olyat amiben a "karácsony-utáni seggem" nem néz ki kötözött sonkának. Ha sikerül taláni, akkor ígérem felteszek egy normálisnak mondható képet is, riogatási szándékkal... neeem, csak azért, hogy teljes legyen a vizuális kép.
