Épp itt az ideje, hogy lefoglaljam a kaotikus gondolataimat és eltereljem a figyelmem a világvége hangulatról, szóval megválaszolom ezt a színes-kérdőíves izét. 
Se nem 3, se nem 5, hanem arany középutat találva 4 kérésre fogok írni, naponta egyet, vagy kettőt, majd ahogy esik.

Sárga: 7 dolgot a gyerekkoromról
1) Mivel hármasikrek vagyunk a tesóimmal (én egyedül lány és két fiú) ezért szinte sosem voltam egyedül
2)  Két hónappal korábban születtünk, mint kellett volna, nagyon kis súlyokkal és császármetszéssel
3) Alapvetően nem voltam hisztis kislány, de ha néhanapján produkáltam egyet, az kemény volt.  :D Amit sokat emlegetnek anyáék az az, mikor egyszer Budapesten voltunk, és nekem sehogy sem akaródzott átmenni az állatkertből a vidámparka (jellemző), és mikor anyáék át akartak vinni, elkezdtem rohanni a tömegben és azt ordibáltam "Segítség, el akarnak rabolni!" :D
4) Az oviban piros-fehér pöttyös labda volt a jelem. (oh god, why)
5) A tesóimmal közösen kitaláltuk, hogy a kispárnáinknak neveik vannak és tudnak beszélni. EZ volt az ikertitkunk és évekig megvolt. Mindenhova vittük magukkal a kispárnáinkat és csak velük voltunk hajlandóak aludni. Még ma is tudjuk a nevüket és néha szoktunk hülyéskedni velük. :D
6) Az első szavam az volt, hogy "appa", aztán jött a mama és a tata. Tatám nem igazán örült az elnevezésnek, szerette volna, ha nagyapának hívjuk, de mivel egyikünk sem tudta kimondani, ezért a tata rajtamaradt és azóta úgy hívjuk. :)
7) Máig lelkiismeretfurdalást keltő emlékem, mikor általános iskola alsó tagozatában (talán 3.ban), barkács órán termésekből kellett alkotni valamit, és nekem se kedvem, se alapanyagom nem volt. Miután összehoztam valami bénaságot, odamentem az egyik öcsémhez, hogy vele csinálok közösen. A tanárnő persze nem oszthatta ketté a jegyet, és én valahogy úgy irányítgattam a dolgokat, hogy végül én kaptam a közösen készített munka jegyét (ötöst), és tesóm azét, amit én csináltam előtte (hármast). 
Azóta egy cafatnak érzem magam, ha eszembe jut. Nemrég felemlegettem tesómnak, és bocsánatot kértem tőle, de ő nem is emlékezett az esetre egyáltalán. (Na szééép, engem meg esz a fene tíz éve.)

Hosszabban: bitangpusztulatosan fostos emelt bioszt írtam. És most nem nagyzolok (néha szokásom), és nem játszom a "jaj de szar lett, de egyébként 80% körül lesz" lánykát, aki képtelen helyesen felmérni egy vizsga kimenetelét, vagy egyszerűen csak sajnáltatja magát (ezeket nem szokásom).
Komolyan rossz lett. Nem is tudtam eldönteni sírjak-e vagy nevessek a lap felett. Végül egyiket sem tettem.
Természetesen pontosan azok voltak benne, amiket nem néztem át, vagy gyorsan átsuhantam felette és nem tanultam meg pontosabban.
Halmazok - amiket gyűlölök és sosem találok el.
Számítási feladatok (kémiai és genetikai) - amihez csak egy szót fűznék hozzá: matek. (és ezzel az én nevem már nem is kerülhet a mondatba.)
Meg egyébként is tele volt kémiával, szóval szépen és nőiesen kimondom, hogy baszódjon meg aki összeállította.

Utólag azt mondom, középre kellett volna mennem, ott legalább egy 70% biztos meglett volna... Persze utólag könnyű okosnak lenni.

Most imádkozhatok, nem a plusz ötven pontért, hanem a kettesért.

*És most káromkodni fogok még jó sokat, de azt már nem írom le. Tartsuk az egy postban-egy káromkodás (vagy annyi se) szintet*

Szeretném, ha gondolnátok rám holnap, miközben a kivégzésemre igyekszem. 

Jólvan Andzse, azért ne dramatizáld túl...

Ha holnap meglesz a biosz, akkor utána végre fellélegezhetek, legalábbis egy hónapra. Nézhetek filmeket és olvashatok napestig (Hunger Games, gyere a mamihoooz!) és megkezdődhetnek a hajnali írogatások. Tiszta extázisba esek, már ha rá gondolok, attól is.

Mellesleg, vagy nem mellesleg, csináltam már magamnak egy kis munkát, már ha lesz rá érdeklődő. A menüsorban "kritika" címmel láthatjátok megtestesülni, és nos, éles logikával ki lehet következtetni miről lesz szó. Akit érdekel, és van egy írása, amiről szeretne hosszabb véleményt kapni, az nézzen be :)
 

(((Tényleg szidjatok holnap keményen! ;)  )))

Mit ne mondjak, valóban kezdem úgy érezni, hogy fölém kerekedik a komplett őrület még keddig, szóval loptam valamit fizzutól, amivel lefoglalom magam és még normál állapotban levő agysejtjeimet.
(Valójában andzse imád magáról és a hozzá kötődő dolgokról beszélni, megszállott egoista, ezért teszi most ezt ki, szóval faggassátoook, faggassátoooook)
nem. egyébként nem.
Annyit rizsázok itt a hülyeségeimről, de személyes dolgokat nem igazán szoktam elmondani, ezért gondoltam, hogy jól jöhet a kíváncsiskodóknak.

Írj egy színt a hozzászólásokhoz, és én leírok...

Lila: 10 dolgot a szobámról
Kék: 9 dolgot a családomról
Zöld: 8 dolgot a testemről
Sárga: 7 dolgot a gyerekkoromról
Narancs: 6 dolgot a szülőföldemről
Piros: 5 dolgot a legjobb barátomról
Rózsaszín: 4 dolgot a szüleimről
Fehér: 3 dolgot a személyiségemről
Szürke: 2 dolgot a kedvenceimről
Fekete: 1 dolgot arról a személyről, akit kedvelek

Megvárom az első három (vagy öt? hm, nem is tudom ) hozzászólást, legyen az holnap, vagy egy hónap múlva, én megvárom. Hajrá, hajrá.

Csak egyetlen aprócska probléma állja útját a biológia érettségivel való kapcsolatom kiteljesedésének, méghozzá az, hogy bármi mást szívesebben csinálnék, mint készülni rá...    fuck.

http://charlottecaron.fr/travaux/peinture/portraits